Egy kerti tároló története

Az elmúlt napokban megkeresett minket egy úr egy számunkra kissé szokatlan kéréssel.

Vásárolt egy kerti tárolót, amelyet a feleségével próbáltak összeszerelni. Sajnos nem igazán boldogultak vele, ráadásul közben még a keze is megsérült. Aztán feltette a kérdést:

„Esetleg önök nem tudnák összerakni? Szoktak ilyet vállalni?"

Őszintén elmondtam neki, hogy ez nem igazán a mi szakterületünk, és rendszeresen nem is vállalunk ilyen munkát. Földmunkával, alapozással, betonozással, térkövezéssel és kerítésépítéssel foglalkozunk – egy dobozos kerti tároló összeszerelése nem tartozik a mindennapjainkba.

Végül mégis azt mondtam:

„Kimegyünk a kollégámmal, megnézzük, és ha tudunk, segítünk."

Ha kimegyünk, akkor felkészülve megyünk

Nem üres kézzel érkeztünk. Vittünk behajtókat, gépeket és mindenféle szerszámot, amire szükség lehetett – mert egy ilyen munkánál a legrosszabb az, ha félúton derül ki, hogy hiányzik valami.

Átnéztük az útmutatót, sorba rendeztük az elemeket, és nekiálltunk.

Nem haladtunk villámgyorsan. Nekünk is meg kellett fejtenünk, hogy pontosan melyik elem hová kerül – ezek a szerelési útmutatók ritkán készülnek azzal a szándékkal, hogy egyértelműek legyenek. De ahogy sorra kerültek az elemek, szépen lassan kezdett összeállni a tároló.

Mire besötétedett, a szerkezet és szinte minden fontosabb rész elkészült. Már csak a tető maradt hátra – azt viszont a sötétben nem lehetett volna sem megfelelően, sem biztonságosan befejezni. Egy tetőelem rossz helyre húzott csavarral vagy félrecsúszva rögzítve később pont ott ereszt majd be, ahol nem szeretnénk.

Abban maradtunk az úrral, hogy a tetőt még megpróbálja felszerelni, de ha továbbra sem boldogul vele, ismét segítünk.

Miért nehezebb egy kerti tároló, mint amilyennek látszik?

Nem véletlen, hogy sokan elakadnak vele. Néhány dolog, amivel a legtöbben nem számolnak:

• Nagyon sok apró elem és csavar. Ha egy típusból eggyel többet vagy kevesebbet tesz be valahová az ember, az általában csak három lépéssel később derül ki – és akkor vissza kell bontani.
• A sorrend kötött. Ami logikusnak tűnik, nem mindig az. Az útmutatót nem lehet átugrani.
• Egyedül szinte lehetetlen. A nagy lemezelemek hajlanak, csúsznak, és egy kis szélben mozognak. Két ember kell hozzá, néha három.
• A vékony fémlemez éles. Az ügyfelünk keze pont ezért sérült meg. Vágásbiztos kesztyű nélkül ne kezdjen bele senki.
• És a legfontosabb: az alap. Ha a tároló nem sík, teherbíró felületre kerül, az elemek nem illeszkednek pontosan, az ajtó szorulni fog, és a szerkezet idővel elhúzódik.

Ez az utolsó pont az, ahol a mi szakterületünk valóban találkozik a kerti tárolókkal. Egy kerti tároló annyit ér, amilyen az alatta lévő felület. Egy megfelelően előkészített, tömörített ágyazatra készült betonlemez vagy térkövezett felület nemcsak az összeszerelést könnyíti meg, hanem azt is megakadályozza, hogy a tároló alja nedvességet kapjon és pár év alatt kirozsdásodjon. Ezt már rendszeresen csináljuk.

Miért osztom meg ezt a történetet?

Nem mártírkodásból, hiszen természetesen nem ingyen dolgoztunk. Az úr mégis nagyon hálás volt azért, hogy vettük a fáradságot, kimentünk hozzá, és majdnem teljesen összeraktuk a tárolót.

Mi pedig örültünk, hogy segíthettünk, és közben egy újabb kihívással is megbirkóztunk. Egy vállalkozásnak néha jót tesz, ha kilép a megszokott feladatok közül.

A tanulság

Ha bármilyen munkával vagy megoldandó problémával elakad, kedves jelenlegi és leendő Ügyfelünk, lehet, hogy megér egy telefonhívást. Még akkor is, ha elsőre úgy gondolja, hogy nem tartozik szorosan a szakterületünkhöz.

Nem ígérjük, hogy mindent el tudunk vállalni. De meghallgatjuk a problémát, és ha van rá lehetőségünk, megpróbálunk megoldást találni. Ha pedig nem mi vagyunk rá a megfelelő emberek, azt is megmondjuk – ez is része a tisztességes munkának.

Mert néha egyetlen telefonhívás is elég ahhoz, hogy a félbehagyott munkából végül valami használható szülessen.